UPDATE: A bűncselekményeket hallomásból írom, igazságtartamukért felelősséget nem vállalok, a történteket legjobb tudomásom szerint írom!
Sziasztok!
Ezennel szeretném elindítani a blogomat, elsősorban azért, hogy az emberek megismerjék az érem másik oldalát. Saját "élményeimet" tapasztalataimat osztom meg ezen posztokban és remélem ezek a történetek elgondolkodtatnak mindenkit.
Az első sorozatomat mint fent említettem a hajléktalanokról fogom írni. Ezeket az embereket megvetni vagy sajnálni szoktuk és talán a legrosszabbat: keresztül nézni rajtuk. Adjunk pénzt ne adjunk pénzt? Nehéz a döntés nem tudhatod mire fogja elkölteni. Nem szeretnék általánosítani de elsősorban alkoholra és drogokra. Senki nem ismeri az előéletüket, szeretünk csukott szemmel, füllel mászkálni, és a szörnyű dolgokat figyelmen kívül hagyni. Ők, akikről én most írni fogok rossz emberek. Nincsenek börtönben és veszélyesek. Leszögezném: nem a 100%-ról fogok írni, hiszen rengetegen vannak olyanok akik nem tudnak változtatni a sorsukon, valamilyen testi/szellemi fogyatékossággal rendelkeznek vagy túl öregek. Nem őket fogom bemutatni. Én két csoportot ismertem, ők velejéig romlott emberek és semmi sajnálatot nem érdemelnek. Meglopják,megverik, (bizonyos esetben megkéselik!!!- erről később)inzultálják az embereket, legtöbbször ártatlanokat, és ismeretleneket, de leggyakrabban olyanokat akik valahogy segíteni próbálnak rajtuk.Érdemes ezt a sorozatot olvasnia annak aki kíváncsi a valóságra, és nyitott elfogadni azt a tényt, hogy kik járnak közöttünk. Szeretném megismertetni a Budapesten élő hajléktalancsoportok világát, illetve összefoglalnám az elmúlt öt évben szerzett emlékeket. Szörnyű volt és nem kívánom senkinek.
Egy keveset rólam:
21 éves vagyok és az ELTE-n tanulok, rendezett életkörülményeim vannak, illetve dolgozok. Most már.
Három évet elpazaroltam az életemből, tizenöt évesen elkezdtem inni és bulizni, a tanulmányokat pedig abbahagytam, egyáltalán semmi nem érdekelt csak a "barátaim".
Ráfoghatjuk a szüleimre, de nem lenne értelme.Rendezett családi körülményeim voltak, szerető szülők, jó anyagi körülmények, normális barátok, stb. Minden figyelmet megkaptam de szerencsére elkényeztetve nem voltam.
Ezek ellenére elindult a lavina. Egyik napról a másikra. Megismertem egy lányt, aki bemutatott a barátainak. Budapest központi helyén lebzselt a társaság minden délután - egyesek talán ismerik: Deák Ferenc tér -. Elég vegyes arcok voltak, trógereknek őket még nem mondanám, inkább lázadó kamaszoknak. Időnként buliztak, ittak.
Idővel egyre több embert ismertem meg és szép lassan a legaljánál találtam magam. Nem tudom mi tetszett bennük, mi volt szimpatikus holott primitívek voltak, semmi kultúra nem szorult beléjük és más emberekkel bunkók, és "tarhálásból" (kéregetés) éltek.
Ennyi egyelőre elég, prezentálnám a két csoportot akikről írni fogok.
Az első a fiatal punkok az Örs vezér terén (2009-2011). 20-27 éves fiatalok, nagyrészüknek van otthona,családja kinek Budapesten, kinek vidéken. Legtöbbjük problémája az volt amiért ezt az életmódot választották, hogy meg kellett felelni a szülei elvárásainak: tanulás és/vagy munka. Nem is lenne baj, az ő életük, úgy cseszik el ahogy akarják! De itt több ember életének a tönkretételéről van szó. Betörésekről, lopásokról, rablásokról, garázdaságról illetve fizikai bántalmakról. Akár te is lehettél volna bármelyik ember helyében akivel ők elbántak valamilyen formában.
Szóval ezek a fiatalok nem a klasszik hajléktalanok voltak (róluk később.). Felnyírt színes hajú bakancsos szakadt fiúk és lányok akik az Örs vezér terén lógatták a lábukat, esténként pedig közterületen, ismerősnél vagy elfoglalt házakban aludtak.
Bevezetésként első csoportról itt egy videó, hogy lássuk mennyire rémes a helyzet:
Főoldal
Következő bejegyzés
